Három másodperc
Bizony, bizony...
Ez az idő nagyon sok dologra elég.
A mai bejegyzés egy olyan dologról szól, ami mindenkinek fontos lehet és biztos vagyok benne, hogy mindenkivel előfordult már. Ez pedig nem más, mint a szerelem.
Nyugalom, nem egy romantikus regényt fogtok itt olvasni.
Alapvetően azt gondolom, hogy a szerelmet, vagy a szerelem érzéséhez hasonlót nem feltétlenül csak embertársunk iránt tudunk érezni (abban viszont egyetértek, hogy az a legkülönlegesebb).
Csak egy kicsit emlékezz vissza. Az érzéseidre figyelj oda egy kicsit és ringasd magad bennük.
Szóval volt már olyan pillanatod az életedben, amikor utaztál egy buszon, várakoztál valahol vagy esetleg csak egyszerűen vásároltál és megláttál valakit, akitől egyből elállt a lélegzeted? Sőt, talán már el is képzelted, hogy milyen lesz az esküvő és mindez csak három másodperc alatt.
Aztán ahogy jött az érzés, úgy megy is. Jobb esetben. Rosszabb esetben veled marad sokáig és őrülten kutatod az illetőt, hogy ismét láthasd. Csak azért veszel még két zacskó mákot, vagy csak azért veszel egy kilogrammos sajtot.
Ha nem olyan vagy mint én, akkor még talán meg is szólítod, vagy azért, hogy beteljesítsd a pillanat adta lehetőséget, vagy a hirtelen élménytől elfelejtesz létezni és gondolkodni is és elszalasztod a lehetőséget.
Szerintem mindenkinek volt már ilyen élményben része.
És itt jön a történet másik része; mert azt gondolom, hogy ilyen érzést nem csak egy csodálatos ember látványa válthat ki belőled. Lehet az egy könyvborító, lehet az egy gyönyörű táj vagy akár még egy film is. Mindegyik lehet rád olyan hatással, hogy soha nem enged el. Illetve addig nem enged el, amíg be nem teljesíted ezt a plátói szerelmet és nem veszed meg azt a bizonyos könyvet, nem mész el az adott helyre vagy nem nézed meg azt a filmet. Igaz, hogy ebben az esetben ott van az a könnyebbség, hogy nem kell leszólítanod. Így még talán nekem is megy :)
Most, hogy eddig eljutottál, biztosan felmerül benned a kérdést, hogy ez mind szép és jó, de mire fel ennyi szó?
Be kell valljam, hogy az egész nem ment ki másra, minthogy megoszthassam az általam eddig ismert talán legszebb mexikói zenét.
És hogy hogyan is kapcsolódik a témához?
Pontosan ezt a fenti érzést fogalmazza meg. Kifejezi a kifejezhetetlent. És a Café Tacvba megmutatja a világnak, hogy hogyan érzünk, ha meglátjuk a bizonyos embert. Azaz Őt.
És akkor kívánjuk azt, hogy Ne eressz el! Nekem pontosan ezt az érzést hozza mindig elő.
És akkor a dal és a klip hozzá.
Ügyesen elkerüli a dal a végkifejletet és sosem tudjuk meg, hogy teljesül-e ez a hirtelen jött szerelem.
Azt hiszem ezt én is, akárcsak a videó, meghagyom mindenkinek, hadd dolgozzon a saját fantáziája!
Comments
Post a Comment