Var (HU)

 

Felfoghatatlan

Azt gondolom, hogy mindenkit valahogyan érint a mostani európai helyzet, az értelmetlen erőszak és a háború. Ilyenkor sokan hihetetlen mélységeket élünk meg - én sem voltam ezzel másképpen.

Az alábbi verset ez a helyzet ihlette és jelzi, hogy az ilyen, az emberek biztonságérzetén ejtett sebek nehezen gyógyulnak.

Kitartást kívánok mindenkinek, de elsősorban azoknak, akik ebben közvetlenül érintettek.

Var

Testemben a végtagok

Össze vannak huzalozva

S rosszat csak én kapok

A test nyugalomban van

És tudom, hogy én, én vagyok.

De a jobbkéz hirtelen mást gondol,

A fiókba nyúl késért,

S amíg a bal gombot gombol,

A jobb fekete árnyként kísért.

S a test megfeszül.

A csendes bal váratlan,

Rémülten néz szembe az éllel,

A találkozása azzal katlan,

Sérülését enyhíti a száj által fújt széllel.

S a test fájdalomba görnyed.

A fej, a lábak, a szem, a nyak,

Mind tételnül nézik, ahogy

A balkézből, mint vörös konyak

Forrón oszlik az alkonyat.

S a test sötétségbe merül.

Mikor a szem kinyílik, a bal kéz lüktet,

A jobb pedig remegve szorítja a kést.

Túl sok volt neki a sebesség, az ütleg.

A fogak pedig recsegve tűrik az erős prést,

S a test monoton átmenetiségbe fordul.

A seb gyógyul, a vágás felett a vér

Megszilárdult, kemény réteget alkot.

A bal ebből többet nem kér, 

A jobb pedig szeretné látni az arcot.

A var ott van, de nem megoldás.

A test elnyugszik, a kezeket feladja,

A heges kötőszöveti var még épül

Keménységét tán egyszer feladja, 

S lehullik, mint talán a szememről a rémület,

Addig is becsukott agyamban forgatom a képüket.

/C.K.T. 2022.02.27/

Viszlát ugyanitt, várlak vissza!

C.K.T.