Me, myself & Mexico

                                      My confession, but I hope it's not fatal Huh. I think maybe that’s what came to my mind the first time I finished it. It wasn’t the type of feeling when you were finally over it, but when the picture came together and you dare to take a breath or remember because you held back until then. Exactly such an experience was Bander Anita's first and hopefully not the last book, Fatal Confessions ( Végzetes vallomások ). I recommend it with a calm heart, to  buy it. . On the one hand, because to quote my favorite band, "Don't just buy one, support the culture ..." ( Bëlga - Együtt vagyunk, Lajos ), and on the other hand, because it is hungarian and brilliant. But everything about the awesome author can be found at the following two links, it’s worth a visit because it shows fantastic sophistication on every social interface: BanderBook w...

                                     Vallomásom, de remélem nem végzetes Huh. Azt hiszem talán ez jutott eszembe először, amikor végeztem vele. Nem az a típusú érzés volt, amikor végre túl vagy rajta, hanem az, amikor összeáll a kép és levegőt mersz venni, illetve eszedbe jut, mert addig visszatartottad. Na pontosan ilyen élmény volt Bander Anita első és remélhetőleg nem utolsó könyve, a Végzetes vallomások . Én nyugodt szívvel ajánlom, hogy vedd meg . Egyrészt, mert, hogy idézzem a kedvenc zenekaromat, "Ne csak egyet vegyél, támogasd a kultúrát..." ( Bëlga - Együtt vagyunk, Lajos ), másrészt pedig azért mert magyar és zseniális. De minden a fantasztikus szerzőnőről az alábbi két linken megtalálható, érdemes felkeresni, mert fantasztikus igényességről tanúskodik minden közösségi felületén: BanderBook weboldal: www.banderbook.hu/ Instagram: www.instagram.com/bander.book/ De enged...

  Felfoghatatlan Azt gondolom, hogy mindenkit valahogyan érint a mostani európai helyzet, az értelmetlen erőszak és a háború. Ilyenkor sokan hihetetlen mélységeket élünk meg - én sem voltam ezzel másképpen. Az alábbi verset ez a helyzet ihlette és jelzi, hogy az ilyen, az emberek biztonságérzetén ejtett sebek nehezen gyógyulnak. Kitartást kívánok mindenkinek, de elsősorban azoknak, akik ebben közvetlenül érintettek. Var Testemben a végtagok Össze vannak huzalozva S rosszat csak én kapok A test nyugalomban van És tudom, hogy én, én vagyok. De a jobbkéz hirtelen mást gondol, A fiókba nyúl késért, S amíg a bal gombot gombol, A jobb fekete árnyként kísért. S a test megfeszül. A csendes bal váratlan, Rémülten néz szembe az éllel, A találkozása azzal katlan, Sérülését enyhíti a száj által fújt széllel. S a test fájdalomba görnyed. A fej, a lábak, a szem, a nyak, Mind tételnül nézik, ahogy A balkézből, mint vörös konyak Forrón oszlik az alkonyat. S a test sötétségbe merül. Mikor a szem ki...

   Inapprehensible I think everyone is somehow affected by the current situation in Europe, the senseless violence and the war. At such times, many of us experience incredible depths - I was no different. The poem below is inspired by this situation and indicates that such wounds inflicted on people’s sense of security are difficult to heal. I wish perseverance to everyone, but especially to those who are directly involved. Scar The limbs in my body They are wired together And only I get bad The body is at rest And I know it's me, it's me. But the right hand suddenly thinks otherwise, He reaches for the knife in the drawer, S while the left buttoning the buttons, The right accompanied him as a black shadow. And the body tightens. The quiet left left unexpected, He faces the edge in horror, His encounter with that hell, It is relieved by the wind blown by the mouth. And the body bends in pain. The head, the legs, the eyes, the neck, They all look helpless as From the left hand,...

    Incomprensible Creo que a todos nos afecta de alguna manera la situación actual en Europa, la violencia sin sentido y la guerra. En esos momentos, muchos de nosotros experimentamos profundidades increíbles; yo no fui diferente. El siguiente poema está inspirado en esta situación e indica que tales heridas infligidas a la sensación de seguridad de las personas son difíciles de curar. Deseo perseverancia a todos, pero especialmente a los que están directamente involucrados. Cicatriz Las extremidades en mi cuerpo estan conectados entre mi Y solo me pongo mal el cuerpo esta en reposo Y sé que soy yo, soy yo. Pero la mano derecha de repente piensa lo contrario, Alcanza el cuchillo en el cajón, Y mientras el izquierdo abotono el botón, La derecha lo acompañó como una sombra negra. Y el cuerpo se tensa. El silencio se fue inesperado, Se enfrenta al borde con horror, Su encuentro con lo es el infierno Se alivia con el viento que sopla por la boca. Y el cuerpo se dobla de dolor. La...

Three seconds Sure, sure ... This time is enough for a lot of things. Today’s post is about something that may be important to everyone and I’m sure it has happened to everyone already. And this is nothing but love. Calm down, you’re not going to read a romantic novel here. Basically, I think we can’t necessarily feel love, or something like that, just for our fellow human beings (but I agree that it’s the most special). Just remember a little. Listen to your feelings for a bit and circle yourself in them. So have you ever had a moment in your life when you traveled on a bus, waited somewhere, or maybe you just simply bought and saw someone who immediately took your breath away? In fact, you may have already imagined what the wedding would be like in just three seconds. Then as the feeling came, it is gone. In a better case. Worse, it’ll stay with you for a long time and you’re crazy searching for it so you can see him/her again. You buy two more bags of poppy seeds or you just buy a p...