Me, myself & Mexico

  Felfoghatatlan Azt gondolom, hogy mindenkit valahogyan érint a mostani európai helyzet, az értelmetlen erőszak és a háború. Ilyenkor sokan hihetetlen mélységeket élünk meg - én sem voltam ezzel másképpen. Az alábbi verset ez a helyzet ihlette és jelzi, hogy az ilyen, az emberek biztonságérzetén ejtett sebek nehezen gyógyulnak. Kitartást kívánok mindenkinek, de elsősorban azoknak, akik ebben közvetlenül érintettek. Var Testemben a végtagok Össze vannak huzalozva S rosszat csak én kapok A test nyugalomban van És tudom, hogy én, én vagyok. De a jobbkéz hirtelen mást gondol, A fiókba nyúl késért, S amíg a bal gombot gombol, A jobb fekete árnyként kísért. S a test megfeszül. A csendes bal váratlan, Rémülten néz szembe az éllel, A találkozása azzal katlan, Sérülését enyhíti a száj által fújt széllel. S a test fájdalomba görnyed. A fej, a lábak, a szem, a nyak, Mind tételnül nézik, ahogy A balkézből, mint vörös konyak Forrón oszlik az alkonyat. S a test sötétségbe merül. Mikor a szem ki...

   Inapprehensible I think everyone is somehow affected by the current situation in Europe, the senseless violence and the war. At such times, many of us experience incredible depths - I was no different. The poem below is inspired by this situation and indicates that such wounds inflicted on people’s sense of security are difficult to heal. I wish perseverance to everyone, but especially to those who are directly involved. Scar The limbs in my body They are wired together And only I get bad The body is at rest And I know it's me, it's me. But the right hand suddenly thinks otherwise, He reaches for the knife in the drawer, S while the left buttoning the buttons, The right accompanied him as a black shadow. And the body tightens. The quiet left left unexpected, He faces the edge in horror, His encounter with that hell, It is relieved by the wind blown by the mouth. And the body bends in pain. The head, the legs, the eyes, the neck, They all look helpless as From the left hand,...

    Incomprensible Creo que a todos nos afecta de alguna manera la situación actual en Europa, la violencia sin sentido y la guerra. En esos momentos, muchos de nosotros experimentamos profundidades increíbles; yo no fui diferente. El siguiente poema está inspirado en esta situación e indica que tales heridas infligidas a la sensación de seguridad de las personas son difíciles de curar. Deseo perseverancia a todos, pero especialmente a los que están directamente involucrados. Cicatriz Las extremidades en mi cuerpo estan conectados entre mi Y solo me pongo mal el cuerpo esta en reposo Y sé que soy yo, soy yo. Pero la mano derecha de repente piensa lo contrario, Alcanza el cuchillo en el cajón, Y mientras el izquierdo abotono el botón, La derecha lo acompañó como una sombra negra. Y el cuerpo se tensa. El silencio se fue inesperado, Se enfrenta al borde con horror, Su encuentro con lo es el infierno Se alivia con el viento que sopla por la boca. Y el cuerpo se dobla de dolor. La...

Three seconds Sure, sure ... This time is enough for a lot of things. Today’s post is about something that may be important to everyone and I’m sure it has happened to everyone already. And this is nothing but love. Calm down, you’re not going to read a romantic novel here. Basically, I think we can’t necessarily feel love, or something like that, just for our fellow human beings (but I agree that it’s the most special). Just remember a little. Listen to your feelings for a bit and circle yourself in them. So have you ever had a moment in your life when you traveled on a bus, waited somewhere, or maybe you just simply bought and saw someone who immediately took your breath away? In fact, you may have already imagined what the wedding would be like in just three seconds. Then as the feeling came, it is gone. In a better case. Worse, it’ll stay with you for a long time and you’re crazy searching for it so you can see him/her again. You buy two more bags of poppy seeds or you just buy a p...

                                                                        Tres segundos Seguro seguro ... Este tiempo es suficiente para muchas cosas. La publicación de hoy trata sobre algo que puede ser importante para todos y estoy seguro de que ya les ha pasado a todos. Y esto no es más que amor. Tranquilo, aquí no vas a leer una novela romántica. Básicamente, creo que no necesariamente podemos sentir amor, o algo así, solo por nuestros semejantes (pero estoy de acuerdo en que es lo más especial). Sólo recuerda un poco. Escuche sus sentimientos por un momento y rodéelos. Entonces, ¿alguna vez has tenido un momento en tu vida en el que viajaste en un autobús, esperaste en algún lugar, o tal vez simplemente compraste y viste a alguien que inmediatamente te dejó sin aliento? De...

Három másodperc Bizony, bizony... Ez az idő nagyon sok dologra elég. A mai bejegyzés egy olyan dologról szól, ami mindenkinek fontos lehet és biztos vagyok benne, hogy mindenkivel előfordult már. Ez pedig nem más, mint a szerelem. Nyugalom, nem egy romantikus regényt fogtok itt olvasni. Alapvetően azt gondolom, hogy a szerelmet, vagy a szerelem érzéséhez hasonlót nem feltétlenül csak embertársunk iránt tudunk érezni (abban viszont egyetértek, hogy az a legkülönlegesebb). Csak egy kicsit emlékezz vissza. Az érzéseidre figyelj oda egy kicsit és ringasd magad bennük. Szóval volt már olyan pillanatod az életedben, amikor utaztál egy buszon, várakoztál valahol vagy esetleg csak egyszerűen vásároltál és megláttál valakit, akitől egyből elállt a lélegzeted? Sőt, talán már el is képzelted, hogy milyen lesz az esküvő és mindez csak három másodperc alatt. Aztán ahogy jött az érzés, úgy megy is. Jobb esetben. Rosszabb esetben veled marad sokáig és őrülten kutatod az illetőt, hogy ismét láthasd. C...

   In the middle of the storm That day, a guardian angel sat next to me, or at least watched from a distance. The force of the raging tornado around me just jerked a little, but it didn't swallow. Maybe that was my luck. In any case, as soon as the storm subsided, I quietly pulled into one corner of the room and breathed; I was glad I was still here. Some were still scattered in the room. From a distance, they seemed lonely and small, but I think that’s exactly what I looked like at that time. The air cleared slowly after the storm and only a pleasant draft swung through the room. I closed my eyes and fell to the floor. I think so much excitement has been enough for today. I have no idea how long I could have slept, but I suspected it could have lasted for days. I looked around the room, blinking sleepily, where I saw that we had more of us around here. We did not reach the pre-storm state at all, yet we began to gather again. I turned to my side and then sat up. I rubbed my e...

   En el centro de la tormenta Ese día, un ángel guardián se sentó a mi lado, o al menos me observó desde la distancia. El poder del furioso tornado a mi alrededor se sacudió un poco, pero no me lo tragó. Tal vez esa fue mi suerte. En cualquier caso, tan pronto como la tormenta amainó, me detuve en silencio en un rincón de la habitación y respiré; me alegré de estar todavía aquí. Algunos todavía estaban esparcidos en la habitación. Desde la distancia, parecían solitarios y pequeños, pero creo que así era exactamente como me veía en ese momento. El aire se aclaró lentamente después de la tormenta y solo una agradable corriente de aire recorrió la habitación. Cerré los ojos y caí al suelo. Creo que tanta emoción ha sido suficiente para hoy. No tengo idea de cuánto tiempo pude haber dormido, pero sospeché que podría haber durado días. Miré alrededor de la habitación, parpadeando adormilada, donde vi que nos habíamos vuelto un poco más. No alcanzamos en absoluto el estado anterior...

  A vihar közepén Aznap őrangyal ült mellettem, vagy legalábbis távolról figyelt. A körülöttem tomboló tornádó ereje éppen csak megrángatott egy picit, de nem nyelt el. Talán ez volt a szerencsém. Mindenesetre amint elült a vihar, csendesen a szoba egyik sarkába húzódtam és fellélegeztem; örültem, hogy itt vagyok még. A szobában néhányan még elszórtan hevertek. Távolról magányosnak és aprónak tűntek, de azt hiszem, hogy pontosan én is így néztem ki ekkor. A levegő a vihar után lassan tisztult és mindössze a kellemes huzat lengett keresztül a szobán. Becsuktam a szemem és ledőltem a padlóra. Azt hiszem mára ennyi izgalom pontosan elég volt. Elképzelésem sincsen meddig aludhattam, de úgy sejtettem, hogy napokig is tarthatott. Álmosan pislogva néztem körül a szobában, ahol láttam, hogy valamivel többen lettünk. Korántsem értük el a vihar előtti állapotot, mégis elkezdtünk ismét gyülekezni. Az oldalamra fordultam, majd felültem. Megdörzsöltem a szemem és csak ekkor jöttem rá, hogy tény...

                                                                                  ¡Estimado visitante! Mi primer poema que comparto aquí con vosotros, o al menos la traducción aproximada del original con el título Igéző színek. Colores encantadores El azul quema, El blanco devora, El gris aguanta, La esperanza muere. El negro espera, El moreno camina, El rojo afecta, Imagen fija gris. Los cordones naranjas, El rojo quema, La rosa vive, Pero no espera. El rubor zumba, El verde muerde, La pena del clarete, Atormentado. La purpúra bebe, Pero no ayuda, La tristeza negra, Se extiende sobre mí. /C.K.T. 2022.01.29./   ¡Adiós, te espero de vuelta! C.K.T.

                                                                                Dear Visitor! My first poem I am sharing here with you - or at least the rough translation of the original one with the title Igéző színek. Enchanting colors The blue burns, The white devours, The grey holds, The hope dies. The black waits, The brown walks, The red affects, Still picture gray. The orange laces, The red fires, The pink lives, But does not hope. The blush buzzes, The green bites, The sorrow of claret, Tormented. The purple sips, But does not help, The black sorrow, Spreads on me. /C.K.T. 2022.01.29./ Goodbye, I'm waiting you back! C.K.T.

                                                                                Kedves Látogató!  Az első versem,  amit itt megosztok, fogadjátok szeretettel! :) Igéző színek A kék ég, A fehér fal, A szürke fog, A remény hal. A fekete vár, A barna lép, A vörös hat, Mégis szürke kép. A narancs fűz, A piros tűz, A pink él, De nem remél. Búg a pír, Mar a zöld, A bordó búja, Meggyötört. A lila szív, S nem segít, A fekete bánat, Megterít. /C.K.T. 2022.01.29./ Viszlát ugyanitt, várlak vissza! C.K.T.